- Jézusom, jól vagy? - Lép oda hozzám Ellington.
Miután kiköhögöm magam levegőért kapkodva bújok Ellingtonhoz. Vizes arcom, Ell vizes mellkasához nyomom, miközben Ell szorosan magához ölel és a hajamat cirógatja, behunyom a szemem és lassan kifújom a levegőt.
- Ne haragudj! - Suttogja Ell.
- Nincs semmi baj, de ha lehet nekem mára elég a tengerből! Sok volt a sós víz és kezd hányingerem lenni... - Motyogom.
A szobában előtúrok egy törülközőt és száraz ruhát majd a fürdőszoba felé veszem az irányt. Feltűnően hideg van. Amikor belenézek a tükörbe egy ázott, vörös szemű lány néz vissza rám. Ijesztő lehetek. Olyan vagyok mint aki órák óta csak sír, megállás nélkül. Pedig ez csak sós víz... Gyorsan ledobom a fürdőruhám és megtörölközök. Nagyon hideg van! A hajam így sose szárad meg. Ismét vetek magamra egy pillantást, de legnagyobb meglepetésemre Ellington ott áll mögöttem. Fal fehér, arcáról süt a fájdalom. Pont mint az álmomban megjelenő szellem alak. Hirtelen belém fagy a vér, tudván, hogy ébren vagyok és mozdulni se bírok. A tükröt bámulva nézem Ell-t aki bánatos arccal lehajtja a fejét, én pedig még mindig csak bámulom a tükröt. Hirtelen egy ismerős fekete ruhás ember jelenik meg Ellington háta mögött és egy kést tart a torkához. Ordítani akarok, de nem bírok. Félek! Amikor a fekete ruhás férfi elvágja Ell torkát, hirtelen, mintha vissza tért volna belém az erő és Ellington nevét ordítva fordulok meg. Semmi... Nincs itt semmi! Hová tűnt? Még jóformán fel se fogom mi van eltűnt a fürdő szoba és egy temetőben találom magam. Jézusom, ez megint egy álom?! De... Mikor aludtam el? A temető hideg, és sötét. A levegőben hulla szag terjeng. Hát, itt biztos nem maradok! Meg keresem a kijáratot! Miközben sétálok, varjúk kárognak és denevérek repkednek. Kísérteties ez a temető. Egy fél pillanatra az egére pillantok. Telihold van... A következő pillanatban már a földön találom magam, a bokám sajog, a föld pedig kemény, hideg. Amikor felpillantok egy sírt látok meg. "Ellington Ratliff, 1993-2014" Ne... Ne, Ne, NE! NEM! Nem halhat meg ismét! Nem bírom, hogy minden egyes éjszaka azt látom, hogy meghal, hogy megölik, vagy már halott! Bele fogok őrülni! Az arcomon könnyek gördülnek le. Nem bírom... Nem... Nekem ez már sok! Lehet, hogy álom, de már nem tudom mikor álmodom és mikor vagyok ébren... Meg akarok halni! Igen... Ez jó lesz... A halál az jó... Nyugtató!
- Selena...! - Hallok egy halk, távoli hangot. - Selena... Selena ébredj!
- Ellington! - Kiáltok fel és a szállodaszoba nappaliban találom magam.
Mi a fene volt már megint? Hogy kerültem ki a temetőből? Ébren vagyok, vagy ez az álom másik része? Jézusom fogalmam sincs mit higgyek!
- Szívem, minden rendben? - Kérdi Ell aggódón.
ELLINGTON! Minden válasz nélkül a nyakába borulok és jó erősen magamhoz szorítom. Néhány könnycsepp gördül végig az arcomon, de nem érdekel! Ell itt van, itt ül mellettem, van benne élet, és biztos vagyok benne, hogy ez a valóság!
- Ell, te élsz! Istenem, de örülök neked! Szeretlek! - Mondom és a nyakába csókolok. - Szeretlek Ellington! Nem akarlak elveszíteni!
- Selena drágám... Minden rendben? - Hallom magam mögül Cheryl nyugtató hangját.
- Sell, kicsim... Megint rosszat álmodtál? - Kérdi Ell és a hátamat simogatja.
Nem válaszolok csak még jobban magamhoz szorítom Ellt. Olyan jó, hogy itt van és nem fog eltűnni, nem fog meghalni és semmi sem fogja megölni! Nem bírom már ezeket az álmokat. Minden este elveszíteni a világ legjobb barátját és legédesebb pasiját az... Borzalmas! Tudom, hogy csak álom és, ha felébredek ott lesz mellettem, de már nem vagyok benne biztos, hogy tudom mikor álmodom.
- Selena kérlek...! Mond el, mit álmodtál! - Suttogja Ell.
- Meghaltál... Megint! Egy temetőben voltam... Egyedül... Este... Hideg volt és fáztam. Ki akartam jutni, de megbotlottam és találtam egy sírt amire a nevedet vésték... Ell én ezt már nem bírom tovább! Nekem ez sok! Minden este elveszítelek, rémeket látok, látlak meghalni vagy épp te ölsz meg! Már azt se tudom mikor álmodok és mikor vagyok ébren... Ez az egész olyan zavaros... Nagyon fáj minden este elveszíteni!
Ellington csak rémülten pislog rám, majd Cherylre néz. Egész biztos, hogy ez a valóság. Ha álom lenne már minden eltűnne. Egy pillanatra a kezemre tekintek. Remegek. Remegek, hiszen félek. Nem merek már elaludni, nem merek szinte semmit se csinálni, nem tudom mikor van vége a valóságnak és mikor kezdődik egy újabb rémálom! Ell finoman letörli a könnyeimet én pedig óvatosan megcsókolom. Nem tűnt el! Itt van!
- Ne sírj kérlek! Ígérem minden rendben lesz! Ha akarod fenn maradok amíg elalszol, vagy veled leszek minden pillanatban, vagy... Nem tudom, amit csak szeretnél! - Mondja Ell és megpuszil.
- Nem tudom Ell... Én most csak szeretném rendbe rakni
magamban a dolgokat! Ez az egész... Sok!
- Selena, szerintem feküdj le egy kicsit! - Mondja Cheryl.
Mi? Nem! Nem akarok ismét egyedül lenni! Nem akarok ujjabb
látomást, se fekete ruhás manust!
- Cheryl én nem... - Kezdek bele, de látva tekintetét egy
sóhaj kíséretében kimászok Ell öléből és elindulok a szoba felé. - Rendben.
A szoba hideg. Az ajtónál beljebb nem merek menni szóval,
leülök. A lábaimat felhúzva igyekszek mindent figyelmen kívül hagyni.
- Ell figyelj! Tudom, hogy szereted Selenát, de nem viszed
kicsit túlzásba te az aggódást? - Hallom Cheryl hangját az ajtó túl oldaláról.
- Anya ez nevetséges! Csak egészséges mértékben aggódom Lena
miatt...
- Fiam, csak rosszat álmodott és te... Pontosabban ti,
hatalmas feneket kerítetek neki! Teljesen felesleges! - Mondja George.
- Egyet értek apáddal! Túlreagálod te is és Selena is ezt a
dolgot! Nőjetek fel!
- Anya, tudjátok milyen szar, hogy arra ébredek, hogy Selena
ordít és remeg, mert annyira fél?! Fogalmam sincs mit álmodik pontosan, de szörnyű
úgy látni ahogy esténként szoktam... - Felel idegesen Ell.
Hallván a beszélgetést ismét könnyek kerülnek elő... Ell
szüleinek igazuk van! Túlzásba viszem ezt az egészet... Pár perccel később Ell
lép be a szobába és döbbenten pislog rám.
- Hát te? - Kérdi, s mosolyogva kezet nyújt.
- Nem... Nem akartam elaludni... - Motyogom, miközben
felállok.
Ellington finoman magához ölel. Orrával a hajamba túr majd
megcsókol.
Kellemes Ellington illata van.
- Most, hogy nem vagy egyedül... Szeretnél elmenni valahova,
vagy
- A vagy-t választom! - Szakítom félbe Ellingtont.
Ell elvigyorodik és megrázza a fejét, a következő
pillanatban azon kapom magam, hogy a lábam elszakadt a talajtól majd az ágyra
esek, Ell pedig rám. Felnyögök, ahogy rám nehezedik.
- Hm... Mit nyögdécselsz? - Kérdi Ell huncut mosollyal az
arcán.
Az ajkamba harapok, de még így is mosolyra húzódik a szám. Lábam Ell dereka köré tekerem, karom pedig a nyaka köré és megcsókolom.
- Ne haragudj! - mosolyog Ell.
- Miért? - Most komolyan miért? Nem csinált semmit... Vagy igen?
- Miért? - Most komolyan miért? Nem csinált semmit... Vagy igen?
- Hát, hogy majdnem vízbe fojtottalak... Először viccesnek tűnt, de amikor nem nyitottad ki a szemed, hirtelen az egész életem lepergett előttem és... Ne haragudj! - Motyogja Ell és megpuszil. - Viszont jól áll a pólóm!
Meglepetten tekintek le magamra és tényleg Ell pólója van rajtam. Nahát... Eddig fel sem tűnt!
- Hát... Nem is tudom, hogy megbocsássak-e... - Mondom elmélkedve.
- Naa! Tudom, hogy nem haragszol! - Felel Ell és megpuszil. - De ha nem akarsz megbocsátani akkor itt helyben meghúzlak!
- De perverz vagy! Majd egyszer... Csak légy türelmes! - Felelek Ell perverz kijelentésére.
- Tudom, de nehéz türelmesnek lenni, ha egyszerűen kényszert érzek arra, hogy fogjalak, letépjem rólad a ruhát és... Tudod! - Ellington apró csókokat lehel az ajkamra én pedig a hajába túrok.
Már épp válaszolnák amikor hirtelen Cheryl nyit be. Ell és én rémülten pattanunk fel, Cheryl meg kerek szemekkel néz ránk.
- Úgy látom már senkinek semmi baja... - Állapítja meg. - Nincs kedvetek egyet sétálni amíg mi lemegyünk a partra?
- Mért is ne? - Kérdem és lelököm magamról Ellingtont.
Idekinn jó idő van, kellemes meleg, a nap süt, a madarak csicseregnek és egy olasz pasi vitatkozik mögöttem a gyerekével. Hm... Férfiak... Ell és én egy kávézó sorában állunk. Aranyos hely, igazából semmiben sem különbözik az amerikai kávézóktól, talán csak annyiban, hogy itt olaszul beszélnek. Mikor sorra kerülünk észreveszem, hogy a lány aki a rendelést veszi fel nagyon méregeti Ellingtont, aki bambán bámul egy vázát az asztalon. Nyugtat a gondolat, hogy ez a tökfej nem figyel. Gyorsan kérek két kapucsínót és elrángatom Ell-t egy asztalhoz.
- Bakker, mi van benned, ami az olasz fiúkba nincs meg? - Kérdem kicsit idegesen.
- Ezt, hogy érted? - Látszik Ellen, hogy gőze sincs miről beszélek.
- A csaj... Aki a kávét adta... Úgy nézett rád, mintha valami görög isten lennél... - Felelek.
- Ch... Csodálkozol? - Kérdi nagyképűen Ell.
- Ch... Még félisten se vagy édes! - Vetem oda.
- Na... Ez csúnya volt! - Ell látszólag bevágta a durcit, de tudtom, hogy csak játssza az agyát. Válaszomra várva egy kortyot iszik a kapucsínóból.
- Az igazság fáj... De nekem te vagy a tökéletes! - Mosolyogva hajolok át az asztalon és megpuszilom Ellingtont.
- Én is szeretlek! Ez a kapucsínó meg nagyon jó!
- Tudom, azért mondtam, hogy vegyünk! - Mosolygok és bele iszok a kapucsínóba ami szörnyen forró. - Au! Ez forró...
- Megégetted a nyelved? - Kérdi Ell.
- Nem, csak unalmamban jajgatok...
Ellington az én előbbi példámat követve áthajol az asztalon és megcsókol.
- Na? Még mindig fáj? - Kérdi mosolyogva.
- Ha azt mondom, hogy igen akkor kapok még egy puszit?
- De telhetetlen vagy Selena! - Ell a fejét csóválja és nem ad még egy csókot... Gonosz Ellington! Gonosz! - Figyi... Tudom, hogy nem a kedvenced a téma, de... Mit szeretnél? Mármint szerinted, hogy tudnánk megoldani, hogy ne álmodj ilyen... Rosszakat? Ha szeretnéd fenn maradok amíg elalszol!
Ellington nyugatsón mosolyog én viszont inkább idegesen. Igyekeztem elfelejteni a témát, de hála neki eszembe jutott. Igazából kedves, hogy foglalkozik velem, meg minden, de nem a legjobbkor.
- Nem tudom mi lenne jó Ell... Visszaélhetek a helyzettel? - Kérdem vigyorogva és igyekszem témát váltani.
- Na halljuk mit szeretnél...? - Kérdi Ell.
- Hááát... Ha már így kérded... Nem mondom meg! - Felelek gyerekesen és kinyújtom a nyelvem.
Ellington látszólag nagyon meglepődik.
- Mond drága, te hány évesnek érzed magad? - Kérdi.
- Hm... Minimum hány éves lánnyal járnál?
Ell csak a fejét rázza, de nem szól semmit.
A nap további részében sikerült úgy beszélgetnem Ellingtonal, hogy elfelejtődjön az én magán problémám. Mikor vissza indulunk a szállodába már elég sötét van. Jól elidőztünk a kávézóba, pedig csak egy kapucsínót ittunk mind a ketten. Hát ha jó társaság ellen nincs mit tenni! Odakinn még mindig meleg van, lámpák világítják meg az utat, én pedig csendesen sétálok Ell mellett. Egy pillanatra elfordítom a fejem és egy árnyat látok magam mellett elsuhanni. Jaj ne...! Kezdődik! Ell keze után nyúlok és erősen megragadom, majd oda bújok hozzá.
- Baj van? - Kérdi és aggódón pislog le rám.
- Nem, csak szeretem, ha átölelsz! - Felelek mosolyogva.
Nem volt nagy hazugság, csak azt nem mondtam el, hogy már megint tiszta para vagyok. Ellington csak elmosolyodik és magához szorít.
Sikerült úgy lezuhanyoznom, átöltöznöm és fogat mosnom, hogy nem láttam semmi félelmeteset! Azt hiszem ez egyéni rekord! Nagy mosollyal jövök ki a fürdőszobából és Ellingtonhoz lépek aki a kanapén nyomkodja a telefonját.
- Minden oké? - Kérdi és feláll.
- Igen!
- Megvársz vagy szeretnél bejönni? - Ismét csak egy huncut mosoly jelenik meg az arcán.
- Bármilyen csábító az ajánlat, hogy meztelenül lássalak, most kihagyom! Félek, hogy elszaladna veled a ló - Mosolyogva ülök le az egyik fotelba és nyugtatom magam, hogy nem lesz semmi baj.
George és Cheryl lenn vannak a hotel bárjában, tehát ha Ellington elmegy zuhanyozni akkor tök egyedül leszek a nappaliban. Ami azt jelenti, hogy a hülye fantáziám úgy játszhat velem ahogy akar.
- Biztos? Anyuék úgy sem tudják meg és nem fogok semmit sem csinálni! Ne kelljen egyedül lennem! - Ellington kiskutya szemekkel térdel előttem.
- Mm... Nem lesz semmi? - Kérdem.
- Semmi!
- Tuti?
- Tuti!
- Akkor egyre, nehogy még a végén, egyedül kelljen fürdened! - Mosolygok és berángatom a fürdőbe.
Becsukom magunk után az ajtót és neki döntöm Ellingtont majd csókolgatni kezdem. Ell átölel és lassan simogatni kezd én pedig a hajába túrok.
- Azt mondtad nem lesz semmi! - Felelek és újból csókolni kezdem.
- Nem én tehetek róla! Te kezdted!
- Te meg folytatod! - Morgom a csókunkba.
Az ágy melletti órára pillantok. Sötét van, de még így is látom, hogy fél 12. Ell mellettem fekszik, de nem alszik. Tudom. Addig nem akar amíg én el nem alszok. Nagyon édes tőle, de nem hiszem, hogy ezzel meg tudna védeni a rossz álmoktól.
- Lenus... - Motyogja a nevem álmosan.
- Hm?
- Gyere ide! - Mormolja és felül.
- Minek? - Kérdem kínosan nevetve.
- Csak búj ide! - Kéri álmosan, de idegesen.
Vállat vonok, majd lassan Ell ölébe csúszok, aki magához húz és átölel. Lassan dől jobbra, majd balra. Komolyan kezdem úgy érezni magam, mint egy öt éves. De kellemes... Nyugtató...
Hol vagyok?! Ne, ez megint egy álom... De ez más! Nem tudom pontosan miért és miben, de valamiben nagyon más! Ismét egy sötét hely... Elindulok egy random irányba és egy sötétkamrában kötök ki. Rémisztő hangok, meggyötört üvöltések töltik be a kamrát. Egy ajtót pillantok meg. Minden oldalról fal vesz körül, szóval nincs más lehetőség. A szívem egyre gyorsabban kalapál. Tudom, hogy valami olyat fogok látni, amit soha nem akarok. Tudom, hogy az üvöltés Ellingtoné és félek. Legszívesebben itt maradnék, de azzal nem jutok közelebb az ébredéshez. Lassan nyitom az ajtót, ami nyikorog. A kamra falai nedvesek és áporodott a levegő. Legnagyobb meglepetésemre, amikor ajtót nyitok semmi félelmetes nem fogad. Sőt! Egy szép zöld rét, kellemes illatok, virágok, néhány fa. Olyan... Vidám! Mosolyogva lépek egyre beljebb a rétre, ha lehet így fogalmazni. Szivárvány, unikornis, jézusom, hová kerültem! Hirtelen valami szúró fájdalmat érzek a hátamban és összeesek.
Meglepetten tekintek le magamra és tényleg Ell pólója van rajtam. Nahát... Eddig fel sem tűnt!
- Hát... Nem is tudom, hogy megbocsássak-e... - Mondom elmélkedve.
- Naa! Tudom, hogy nem haragszol! - Felel Ell és megpuszil. - De ha nem akarsz megbocsátani akkor itt helyben meghúzlak!
- De perverz vagy! Majd egyszer... Csak légy türelmes! - Felelek Ell perverz kijelentésére.
- Tudom, de nehéz türelmesnek lenni, ha egyszerűen kényszert érzek arra, hogy fogjalak, letépjem rólad a ruhát és... Tudod! - Ellington apró csókokat lehel az ajkamra én pedig a hajába túrok.
Már épp válaszolnák amikor hirtelen Cheryl nyit be. Ell és én rémülten pattanunk fel, Cheryl meg kerek szemekkel néz ránk.
- Úgy látom már senkinek semmi baja... - Állapítja meg. - Nincs kedvetek egyet sétálni amíg mi lemegyünk a partra?
- Mért is ne? - Kérdem és lelököm magamról Ellingtont.
Idekinn jó idő van, kellemes meleg, a nap süt, a madarak csicseregnek és egy olasz pasi vitatkozik mögöttem a gyerekével. Hm... Férfiak... Ell és én egy kávézó sorában állunk. Aranyos hely, igazából semmiben sem különbözik az amerikai kávézóktól, talán csak annyiban, hogy itt olaszul beszélnek. Mikor sorra kerülünk észreveszem, hogy a lány aki a rendelést veszi fel nagyon méregeti Ellingtont, aki bambán bámul egy vázát az asztalon. Nyugtat a gondolat, hogy ez a tökfej nem figyel. Gyorsan kérek két kapucsínót és elrángatom Ell-t egy asztalhoz.
- Bakker, mi van benned, ami az olasz fiúkba nincs meg? - Kérdem kicsit idegesen.
- Ezt, hogy érted? - Látszik Ellen, hogy gőze sincs miről beszélek.
- A csaj... Aki a kávét adta... Úgy nézett rád, mintha valami görög isten lennél... - Felelek.
- Ch... Csodálkozol? - Kérdi nagyképűen Ell.
- Ch... Még félisten se vagy édes! - Vetem oda.
- Na... Ez csúnya volt! - Ell látszólag bevágta a durcit, de tudtom, hogy csak játssza az agyát. Válaszomra várva egy kortyot iszik a kapucsínóból.
- Az igazság fáj... De nekem te vagy a tökéletes! - Mosolyogva hajolok át az asztalon és megpuszilom Ellingtont.
- Én is szeretlek! Ez a kapucsínó meg nagyon jó!
- Tudom, azért mondtam, hogy vegyünk! - Mosolygok és bele iszok a kapucsínóba ami szörnyen forró. - Au! Ez forró...
- Megégetted a nyelved? - Kérdi Ell.
- Nem, csak unalmamban jajgatok...
Ellington az én előbbi példámat követve áthajol az asztalon és megcsókol.
- Na? Még mindig fáj? - Kérdi mosolyogva.
- Ha azt mondom, hogy igen akkor kapok még egy puszit?
- De telhetetlen vagy Selena! - Ell a fejét csóválja és nem ad még egy csókot... Gonosz Ellington! Gonosz! - Figyi... Tudom, hogy nem a kedvenced a téma, de... Mit szeretnél? Mármint szerinted, hogy tudnánk megoldani, hogy ne álmodj ilyen... Rosszakat? Ha szeretnéd fenn maradok amíg elalszol!
Ellington nyugatsón mosolyog én viszont inkább idegesen. Igyekeztem elfelejteni a témát, de hála neki eszembe jutott. Igazából kedves, hogy foglalkozik velem, meg minden, de nem a legjobbkor.
- Nem tudom mi lenne jó Ell... Visszaélhetek a helyzettel? - Kérdem vigyorogva és igyekszem témát váltani.
- Na halljuk mit szeretnél...? - Kérdi Ell.
- Hááát... Ha már így kérded... Nem mondom meg! - Felelek gyerekesen és kinyújtom a nyelvem.
Ellington látszólag nagyon meglepődik.
- Mond drága, te hány évesnek érzed magad? - Kérdi.
- Hm... Minimum hány éves lánnyal járnál?
Ell csak a fejét rázza, de nem szól semmit.
A nap további részében sikerült úgy beszélgetnem Ellingtonal, hogy elfelejtődjön az én magán problémám. Mikor vissza indulunk a szállodába már elég sötét van. Jól elidőztünk a kávézóba, pedig csak egy kapucsínót ittunk mind a ketten. Hát ha jó társaság ellen nincs mit tenni! Odakinn még mindig meleg van, lámpák világítják meg az utat, én pedig csendesen sétálok Ell mellett. Egy pillanatra elfordítom a fejem és egy árnyat látok magam mellett elsuhanni. Jaj ne...! Kezdődik! Ell keze után nyúlok és erősen megragadom, majd oda bújok hozzá.
- Baj van? - Kérdi és aggódón pislog le rám.
- Nem, csak szeretem, ha átölelsz! - Felelek mosolyogva.
Nem volt nagy hazugság, csak azt nem mondtam el, hogy már megint tiszta para vagyok. Ellington csak elmosolyodik és magához szorít.
Sikerült úgy lezuhanyoznom, átöltöznöm és fogat mosnom, hogy nem láttam semmi félelmeteset! Azt hiszem ez egyéni rekord! Nagy mosollyal jövök ki a fürdőszobából és Ellingtonhoz lépek aki a kanapén nyomkodja a telefonját.
- Minden oké? - Kérdi és feláll.
- Igen!
- Megvársz vagy szeretnél bejönni? - Ismét csak egy huncut mosoly jelenik meg az arcán.
- Bármilyen csábító az ajánlat, hogy meztelenül lássalak, most kihagyom! Félek, hogy elszaladna veled a ló - Mosolyogva ülök le az egyik fotelba és nyugtatom magam, hogy nem lesz semmi baj.
George és Cheryl lenn vannak a hotel bárjában, tehát ha Ellington elmegy zuhanyozni akkor tök egyedül leszek a nappaliban. Ami azt jelenti, hogy a hülye fantáziám úgy játszhat velem ahogy akar.
- Biztos? Anyuék úgy sem tudják meg és nem fogok semmit sem csinálni! Ne kelljen egyedül lennem! - Ellington kiskutya szemekkel térdel előttem.
- Mm... Nem lesz semmi? - Kérdem.
- Semmi!
- Tuti?
- Tuti!
- Akkor egyre, nehogy még a végén, egyedül kelljen fürdened! - Mosolygok és berángatom a fürdőbe.
Becsukom magunk után az ajtót és neki döntöm Ellingtont majd csókolgatni kezdem. Ell átölel és lassan simogatni kezd én pedig a hajába túrok.
- Azt mondtad nem lesz semmi! - Felelek és újból csókolni kezdem.
- Nem én tehetek róla! Te kezdted!
- Te meg folytatod! - Morgom a csókunkba.
Az ágy melletti órára pillantok. Sötét van, de még így is látom, hogy fél 12. Ell mellettem fekszik, de nem alszik. Tudom. Addig nem akar amíg én el nem alszok. Nagyon édes tőle, de nem hiszem, hogy ezzel meg tudna védeni a rossz álmoktól.
- Lenus... - Motyogja a nevem álmosan.
- Hm?
- Gyere ide! - Mormolja és felül.
- Minek? - Kérdem kínosan nevetve.
- Csak búj ide! - Kéri álmosan, de idegesen.
Vállat vonok, majd lassan Ell ölébe csúszok, aki magához húz és átölel. Lassan dől jobbra, majd balra. Komolyan kezdem úgy érezni magam, mint egy öt éves. De kellemes... Nyugtató...
Hol vagyok?! Ne, ez megint egy álom... De ez más! Nem tudom pontosan miért és miben, de valamiben nagyon más! Ismét egy sötét hely... Elindulok egy random irányba és egy sötétkamrában kötök ki. Rémisztő hangok, meggyötört üvöltések töltik be a kamrát. Egy ajtót pillantok meg. Minden oldalról fal vesz körül, szóval nincs más lehetőség. A szívem egyre gyorsabban kalapál. Tudom, hogy valami olyat fogok látni, amit soha nem akarok. Tudom, hogy az üvöltés Ellingtoné és félek. Legszívesebben itt maradnék, de azzal nem jutok közelebb az ébredéshez. Lassan nyitom az ajtót, ami nyikorog. A kamra falai nedvesek és áporodott a levegő. Legnagyobb meglepetésemre, amikor ajtót nyitok semmi félelmetes nem fogad. Sőt! Egy szép zöld rét, kellemes illatok, virágok, néhány fa. Olyan... Vidám! Mosolyogva lépek egyre beljebb a rétre, ha lehet így fogalmazni. Szivárvány, unikornis, jézusom, hová kerültem! Hirtelen valami szúró fájdalmat érzek a hátamban és összeesek.
- Selena! Fogd fel! Nem kellesz! Mindenkinek jobb lenne, ha
meghalnál! Rongy kurva! - Hallom magam fülöl Ellington hangját.
Túl szép volt, hogy igaz legyen... Válaszolnék, de nem
tudok. Ell megragadja a hajam és felemeli a fejem.
- Felesleges idő pazarlás vagy Selena... Értsd meg! -
Mondja.
Nem... NEM! NEM VAGYOK AZ! Hirtelen mintha visszatért volna
belém az élet, kihúzom a kést a hátamból és Ellington szívébe szúrom.
- Hazudsz! HAZUDSZ! Tönkre teszel! - Ordibálom. - Mért csinálod
ezt?!
- Selena te... - Mondja rekedtes hangon. - Hogy tehetted?
Meghalt... Jézusom, mit tettem? Megöltem! Mi ütött belém?
Miért csináltam? Hogy tehettem ezt? Megőrülök... Megőrültem! Nem vagyok
normális... Én... Én... Nem tudom elhinni... Én megöltem Ellingtont!