II. Rész

Reggel van. Ki se kell nyitnom a szemem, tudom, hogy reggel van és nem csak képzelem. Milyen kellemes meleg van... Lassan kinyitom a szemem és elég nagy meglepetés ér. Mit keresek Ell szobájában? De nem ez a legfurább... Ahogy a takaró alá nyúlok az első amit megfogok Ellington keze a derekam körül. Amikor meg akarom mozdítani a lábam érzem, hogy Ell lábai közt van. Jó, ez nem kicsit fura, hanem nagyon! Ell vesz egy mély levegőt és ha lehet még jobban átölel. Mormog egy kicsit aztán elkezd motyogni ami egyre jobban érthetőbbé válik.
- Szeretlek... - motyogja.
- Ő... Ugye most alszol? - kérdem.
Amikor nem kapok rá választ nagyon megnyugszom, hogy nem nekem vallott szerelmet. Félre értés ne essék, nagyon szeretem de csak mint barátot. Miközben Ell mellett fekszem várva, hogy felébredjen, azon jár az eszem, hogy mit kéne csinálni. Anya és apa csak délután érnek haza nekem meg el kéne addig foglalnom magam valamivel... Vagy ami még nagyobb kérdés... Hogy kerültem Ell ágyába? Elalszok Ellington ölében a nappaliban és a karjai közt ébredek az ágyában. Fura... Gondolataimba merülve bámulom a padlót amikor érzem, hogy Ell megmozdítja a kezét és lábát leveszi az enyémről. Leveszi a kezét a derekamról és mocorogni kezd. Tehát ébren van. Megfordulok, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg ébren van-e. Ell álmosan elemeli kezét a szeméhez s megdörzsöli.
- Jó reggelt! - Mondja álmos, mély hangon.
- Jó reggelt Rómeó!
- Hm? - Néz rám kómásan.
- De cuki vagy! Istenem de rég láttalak kócos, kómás fejjel és mellé még értetlen arccal - Mondom mire Ellington elmosolyodik.
- De te se vagy semmi! - mondja.
- Olyan lehetek mint egy zombi.
- Nem... Kellemes illatod van és nem hiszem, hogy meg akarsz enni. - Mondja Ell miközben könyökére támaszkodik.
- De meg foglak ha nem mondasz el nekem két dolgot. - mosolygok rá.
- És pedig?
- Mi álmodtál drága Ellington? - Kérdem.
Ellington kicsit elvörösödik.
- Semmit! - vágja rá.
- Pedig de! Kivele! Anne?
- Ő... Igen... - Mondja kicsit zavarban.
- Jaj, felejtsd már el!!
- Nem két kérdést mondtál? - Tereli a témát
- De, de akkor is felejtsd el!
- Jó... És mi lenne a másik kérdés? - kérdi.
- Hogy kerültem a szobádba amikor a nappaliban aludtam el?
- Hát miután elaludtál anya meg apa is elmentek de én megnéztem még a filmet ami ment, ha úgy vesszük veled mert végig beszéltem neked és amikor vége lett kikapcsoltam a TV-t de te aludtál és nem akartalak felébreszteni, se ott hagyni, ezért behoztalak a szobába. - magyarázza Ell.
- Köszi!
- Érted bármit! - Kacsint Ell és felül.
Ez aranyos... Lassan kivánszorgunk a konyhába, úgy akár két zombi és leülünk az asztal mellé.
- Nekem kell egy kávé! - Állapítom meg.
- Nekem kakaó! - Mondja Ell.
- Gyerekek, hogy ti mennyire mások vagytok... - Mondja Cherly miközben elém rak egy kávés poharat.
- És mennyire megváltoztak! - Teszi hozzá George.
- Bizony... Régen Ellington akart folyton kávét inni, te meg kakaós voltál. - Meséli Cheryl.
- Aztán rájöttem, hogy a kávé ébren tart. - Mondom
- Én meg,  hogy a kakaó finomabb!
- Ez igaz - Értek egyet Ellingtonnal.
- Mikor feküdtetek le? - Kérdi George.
- Én fél 12-kor kapcsoltam ki a TV-t, Lena meg szerintem már 10-kor kidőlt - Nevet Ellington.
- Jól van na... Én fáradt voltam!
- Miért? Az a kis séta olyan megerőltető volt? - Viccelődik Ell.
- Nem... Csak későn feküdtem le...
- Ó, csak nem azzal a sráccal chateltél? - Vigyorog.
- Nincs semmilyen srác! Inkább maradj csendben és egyél! Okosabb maradsz! - Szólok idegesen Ellingtonra.
Ell ezek után egy szót sem szól aminek nagyon örülök ugyanis az a srác az unoka tesóm csak Ellington ezt nem tudja. Miután befejeztük a reggelit én segítettem Cherylnek elpakolni és mosogatni, a fiúk pedig leléptek TV-t nézni, de amikor csengettek egyértelműen mind a két fiúnak túl messze volt az ajtó. Amikor Cheryl vissza jött valami hihetetlenül boldog volt.
- Mi az anyu? - Kérdi Ell.
- Emlékeztek még? Volt ilyen kis kártya amit ki kellett tölteni és el kellet küldeni ahhoz, hogy nyerjünk... - Mondja vigyorogva Cheryl. - És nyertünk!
- He? - Döbben meg a két fiú.
- Egy csodálatos 4 fő részére szóló Olaszországi nyaralás egy 5 csillagos szállodában a tengerpart mellett, teljes ellátással! - Mondja Cheryl.
Illetve olvassa.
- Cheryl! Végeztem a mosogatással, segítsek még valamit? - kérdem.
- Nem, köszi!
- Akkor leülök. - mondom és leülök Ellington mellé.
- Áh... Olaszország... A croasson, baguette és penészes sajt hazája. - Dől hátra Ell. 
- Ell cica... Én nem vagyok egy zseni, de... 
- Tényleg? - szakít félbe Ell olyan "Na ne mond" hangsúllyal.
- Igen tényleg...
- Mondj valami újat - vigyorog
- Azokat a kajákat amiket felsoroltál Franciaországban eszik...
- Miért nem Franciaországról volt szó? - Kérdi.
- Még te is úgy kezdted, hogy Áh... Olaszország...
- Nem hiszem..... - töpreng.
- Pedig de
- Pedig de - Mondja vékony hangon grimaszolva.
- Ell, nem vicces... - Mondom komolyan.
- De igen! Nem látod? Nevetek! - Mondja nevetve.
- Nem is értem, hogy miért nem vagy még komikus...
- Anya lehetek komikus? - Néz Cherylre reménykedve.
- Ha az minden vágyad fiam... Legyél... - Felel Cheryl.
Ell örömében felugrik és ránt magával engem is. Mondhatni táncol de mégse.
- Egyébként Cheryl, te nem négy főt mondtál? - Kérdi George.
- De igen. - Mondja és Ellingtonra néz.
- Most mi van? Nem vagyok hatökör! Csak egynek számítok!
- Szerintem anyád valami teljesen másra gondolt - Mondja George
- Klónozzam magam?- Kérdi döbbent arccal.
- Elég belőled egy is - Felelek Elingtonnak.
- Akkor talán jöhetne a "másik felem" - kacsint.
- Ezzel most rám célzol? - Kérdem.
- Nem... hátsó felemre... - Mondja igen értelmes tekintettel.
- De hülye vagy - nevetek.
- Szóval, lenne kedved velünk jönni? - Kérdi miközben átkarolja a vállam.
- Hm... Mit is mondtál Cheryl, hány nap? - Kérdem.
- Két hét - Felel Cheryl.
- Viseljelek el 14 napig? - Nézek fel Ellingtonra.
- Nem, elég két hétig - Vigyorog.
- És? Te képes lennél elviselni két hétig?
- Nem, de majd megoldjuk... Mondjuk aludhatsz majd a pincében.
- De gonosz vagy!
- Csak vicceltem! - odébb lép és felemeli a kezeit.
- Én is
Ell egészed addig nyúzott amíg azt nem mondtam, hogy elmegyek velük. Ezt követően elmentem felöltözni és a hálóinget visszaadtam Cherylnek aki elmondta, hogy két hét múlva indulnánk. Később elindulok haza, hogy megbeszéljem ezt anyával és apával. Út közben azon gondolkozok, hogy jó ötlet volt-e igent mondanom. Nincs semmi bajom velük mert nagyon rég óta jóban vagyunk és olyan mintha a második családom lennének de két hét az marha sok idő, ráadásul egy másik földrészen úgy, hogy én életemben nem ültem még repülőn. Biztos jó lesz, de két hét Ellingtonnal? Amikor kicsik voltunk a leghosszabb idő amit együtt tudtunk tölteni az öt nap volt és az is egy nyári táborban volt hat éve. Nem kellett egész nap együtt lennünk, mégis sikerült úgy összevesznünk, hogy utána nem szóltunk egymáshoz. Az óta szerintem nem is nagyon aludtunk egymásnál. Most is nagyon fura volt ott aludni de legalább megúsztam a házba jutás fájdalmas részét. Bejutni egy rendőr, apa, házába nem egyszerű... Már az utcánkban járok amikor szembe jön velem Anne. Istenem, miért?
- Szia Selena! - Köszön nyájasan.
- Szia, Anne... Mit akarsz? - Kérdem.
- Semmit, semmit... Csak gondoltam megkérdezem milyen együtt lenni a volt barátnőd exével - Mondja.
- Te sose voltál a barátnőm... Egyébként meg jobb mint amilyennek képzeled... - Mondom.
- Nem is jártok, csak megkért, hogy játszd el! - Mondja és pont rátapint a lényegre.
- Ezt a marhaságot honnan szeded? - Kérdem.
- Látszik, hogy nem álltok olyan közel egymáshoz Ellingtonnal mint a szerelmesek... Meg se mert csókolni! - Mondja Anne.
- Ja, bocs, hogy nem kezdtük csókolgatni egymást pont akkor és pont ott... Egyébként én se vette észre, hogy annyira egy húron pendülnétek a barátoddal.
- Hát... Öm... Tudod ez még friss kapcsolat és... öm... Nem kapkodjuk el! - Mondja bizonytalanul.
- Na jól van... Te tudod, de szerintem már akkor együtt voltatok azzal a gyerekkel amikor még Ellel jártatok... De nem is érdekel. Nekem dolgom van, Szia! - Mondom és tovább sétálok.
-  Hé! Most hová mész? Maradj itt! Követelem! - Kiabál utánam.
- Követelőzz másnál királylány! Mondjuk olyannál akit érdekelsz! - Felelek és azzal otthagyom.
Amikor haza érek már otthon vannak anyuék.
- Hahó! - Lépek be az ajtón.
- Nahát... Jó téged is látni... Hol voltál? - Kérdezi érdektelen arccal anyu.
- Ellingtonéknál
- Aha... Nem gondolod, hogy túl sok időt töltötök együtt? - Kérdi.
- Anyu ismered Ellt és a szüleit is és úgy csinálsz mintha egy vad idegennel töltöttem volna az éjszakát!
- Hogy mi? - Kérdi apa. - És pontosan mi is történt?
- Úr isten, komolyan olyanok vagytok mintha nem ismernétek, még engem se! Aludtunk és beszélgettünk. Nem történt semmi! - Magyarázom.
- Ajánlom is! - Mondja apa.
- Egyébként meg nem értem mi az, hogy túl sokat lennénk együtt... Már legalább egy hete nem is beszéltünk...  - Mondom miközben elveszek anyu elől egy répát.
- Na ki vele mit akarsz? - Kérdi anya.
- Honnan veszed, hogy akarok valamit? - Kérdem miközben elkezdem rágcsálni a répát.
- Hm... Neki dőlsz az asztalnak és azt használod rágcsának amiből az ebédet csinálnám, miközben dülöngélsz... Szóval mit akarsz? - Kérdi.
- Csak azon tanakodtam, hogy esetleg, nem lehetne-e, hogy elutazzak Ellingtonékkal? - Kérdem.
- Felőlem mehetsz. - Mondja Anyu
- Jíí, köszi! - Ölelem meg.
- Lassan a testtel! Hová mennétek, mennyi időre és mit csinálnátok? - Kérdi apa.
- Hááááááááát... - Kezdem.
- Ajjaj... Na halljuk. - Mondja anya és felém fordul.
- Szóval az a helyzet, hogy Ellék nyertek egy utazást ami 4 fő részére totál ingyen van és elhívtak magukkal két hétre Olaszországba... Még most is elmehetek? - Kérdem vigyorogva.
- Nem! - Vágja rá anya.
- De anyu, csak két, hét! 14 nap! és... és.. Várj! - Mondom és elkezdek számolni. - 300... 336 óra. Az nem sok!
- Igen és több ezer kilométer, és a válasz még mindig nem! - Mondja anyu.
- Anyádnak igaza van! Még ha nagyon jól is ismerjük őket akkor is ez hatalmas távolság... Hé... Te mióta vagy ekkora matek zseni? - Kérdi döbbenten apu.
- Nem az a lényeg, hogy megtanult számolni, hanem az, hogy nem mehet el sehová! - Felel anyu.
- De nem értem mi az istenért nem? Jól ismerjük őket, ők is minket, volt már, hogy Ell velük volt nyaralni olyan is, hogy én voltam velük és még mindenki él. Semmi különbség! - Magyarázom.
- De van! - Mondja anya.
- Mi?
- A távolság... - Motyogja apu.
- Nem csak az, hanem az is, hogy most élitek mind a ketten az idióta tini korotokat és ész nélkül hülyeségeket csináltok valami yoyo alapon és nem akarom, hogy az olaszországi kórházból hívjanak, hogy valami bajod van! - Mondja anya.
- Vagy esetleg más butaságot csináltok amit a ti korotokban még nem igazán kéne és most nem csak a drogra gondolok... - Egészíti ki apu.
- Először is az Yolo és hihetetlen, hogy ennyire nem bízol meg a saját lányodban! - Mondom és elindulok a szobámba.
- Sel... Selena gyere vissza most! - Kiabál utánam anya mire válaszképp becsapom a szobám ajtaját.
Bezárom az ajtót és rávágom magam az ágyra. Nem vagyok szomorú, én ki vagyok akadva. Ennyire nem bíznak meg a saját lányukban? Mit hisznek rólam? Azért mert tizen... akárhány éves vagyok van még eszem. Nem akarok se drogozni, se inni, se cigizni, nem akarok bungee jumpingozni, vagyis de, de azt majd itthon. Apám meg hogy értette, hogy nem a drogra gondol amikor azt mondta, hogy olyat csinálni ami nem nekünk való? Édes istenem, nem akarok lefeküdni Ellingtonnal. Ez nem a LOL, hogy elmegyek külföldre és lefekszem a haverommal. Azt hiszem kéne szólni Ellnek is, hogy mégsem mehetek. Megkeresem a telefonom és már hívom. Kicsöng... Ell vedd fel! Vedd már fel! Most! Hallod? VEDD FEL!
- Igen? - Hallom Ell hangját.
- Ell? - kérdezek vissza.
- Mi az már is hiányzok? - kérdi.
- Igen... De lenne itt még valami...
- Hallgatlak
- Szóval... Izé... Öm... - makogok a telefonba.
- Izé? Öm? Az izgi... - Mondja 
- Az... Tudod mi ettől izgibb? - Kérdem.
- Csokiba mártogatott popcornt enni?
- Ő... Nem... - Felelek
- Akkor biztosan elmeséled
- Nem mehetek veletek. - nyögöm ki.
- Mi az, hogy nem jöhetsz velünk? Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy nem engednek el... - Magyarázom.
Ell ez után meg se szólal.
- Na várj csak - mondja és kinyomja a telefont.
Hát oké... Nem tudom mi jár a fejében de ő tudja. Néhány csendes perc után kopogás töri meg a szobámban uralkodó némaságot.
- Nem vagyok kíváncsi egyikőtök prédikációjára sem! - Kiabálok ki gondolván, hogy anyu vagy apu az.
- Tényleg? - Hallom Ellington hangját.
- Ell? - Kérdem döbbenten.
- Neeem, a Télapó - Mondja.
Igen ezz... Ellington. Odasétálok az ajtóhoz és kinyitom.
- Szia... Te? - Nézek fel rá.
- Ööö... igazából nem hozzád jöttem... Csak megszokásból jöttem a szobád felé.
- Ez esetben csá - Mondom és becsukom az ajtót.
- Jó, ha nem mondod meg hol vannak a szüleid majd én megkeresem őket! - kiabál be a ajtón.
- Én tudjam? Keresd őket a konyhába... És ha már ott vagy hozz egy répát - kiabálok vissza.
Választ már nem kapok ezért kinézek és látom, hogy Ell felszívódott ezért kinézek a konyhába. Amikor látom, hogy Ell ott áll anyuék előtt arra a döntésre jutok, hogy inkább csak figyelek.
- Kéééérleeeek Katherine! Sel had jöjjön el! Különben két hétig egyedül leszek! És nem lesz kivel beszélnem és az unalom a hatalmába fog keríteni! Magányomban még a végén öngyilkos leszek! Vagy nem lesz aki megmentsen ha esetleg a vízben fuldokolnék, vagy el üthet egy autó! Én félek egyedül! Szükségem van Selenára kérlek engedd el!! - Mondja Ell drámaian.
Neee! Ez beteg! Istenem! Ezt nem bírom nevetés nélkül.
- Ellington kicsim, ez valami csodálatos műsor volt és megértem, hogy szeretnéd, ha Lena elmenne de még fiatal egy ekkora úthoz. - Mondja anya.
Jellemző...
- Ne! Csak ezt ne! Nem teheted ezt! Nem nélkülözhetem őt két hétig. Bele fogok őrülni! Diliházba fogok kerülni. Örökre bezárnak. És a te lelkeden fog száradni. Kérlek gondold újra... - Drámázik Ell.
- Ha nem félnék attól, hogy Sel abban a tipikus idióta tini korban, pont mint amiben te is vagy, marhaságot csinál elengedném... De ismervén őt és magamat is a válaszom addig nem lesz amíg be nem bizonyítja, hogy tud rendesen viselkedni. - Erősködik anyu.
Miért? Hm? Miért utál engem? Könyörgök Ell találj ki valamit!
- Anyumékkal leszünk... Biztosíthatlak hogy esélyünk sem lesz őrültséget csinálni - mondja Ell.
- Mond valamit... - Mondja apa.
- Jó... Nem bánom... Menjen - Egyezik bele anyu.
- De! - Szól közbe apa - Ne csináljatok semmi olyat ami nem nektek való!
Istenem... Megint kezdi a hülyeséget...
- Ígérem, nem teszünk semmi olyat! - Ígéri Ell.
- Ajánlom is... - Morogja apa.
Ez a mondat után én vissza rohanok a szobámba és úgy teszek mint aki semmit sem tud. Remélem nem felejti el a répát. Két perccel később Ellington egy répával a kezében nyit be a szobámba.
- Szia... Meglettek? - kérdem.
- Nem, de találtam répát. - Kamuzik.
- Klassz... Kérsz?
- Ha kérnék hoztam volna magamnak is... - Mondja.
- Ez... Logikus... Hát, sajnálom, de talán anyunak van igaza és túl neveletlen vagyok egy ekkora úthoz... Sajnálom!
- Tudtam, hogy hallgatóztál - mosolyog.
- Köszi, köszi, köszi kösziiii - Ölelem meg Ellingtont.
- Van mit! Ezért az alakításért Oscart érdemelnék - Mondja Ell.
- Mondj olyat amit meg tudok adni.
- Olaszországban gyere el velem fürödni a tengerben éjszaka. - Mondja Ell.
Még válaszolni se tudtam amikor ugyanis anyu nyitott be.
- Hahó! Gondolom Ell már mindent elmondott szóval ha még fürdeni is akarsz, akkor menj el venni fürdőruhát. - Mondja anya.
- Ő... De... Nem akarok egyedül menni - Mondom.
- Pedig muszáj lesz... - von vállat anyu.
- És mi lenne ha visszaadnád az enyémet? - Kérdem.
- Megőrültél, hülye gyerek? Tudod, milyen jól áll nekem? Dehogy adom vissza! - Nevet anya.
- Kössz anyám... Én is szeretlek... - Mondom enyhén flegmán.
- Hé, amíg én adom a pénzt addig jogom van elhordani a ruháidat! - Mondja anya.
- De ne 40 évesen akard!
- Csak 38 vagyok - Mondja anyu felháborodottan.
Valahogy érzem, hogy el kell mennem vásárolni de egyedül nagyon nincs kedvem. Néha olyan vagyok mint egy elcseszett fiú... Utálok vásárolni. Vagyis szeretek de nem úgy ahogy a legtöbb lány szokta, hogy egész nap keresnek valamit ami nagyon kell de nem tudják mi az de ez nagyon kell, hanem úgy, hogy tudatosan elmegyek és megveszem ami kell, kifizetem és csókolom. Egy kósza pillantást vetek Ellingtonra olyan, "kérlek gyere el velem vásárolni, veszek neked fagyit" tekintettel.  
- Nem! 
- De légysziiiii - Kérlelem.
- Nincs az a pénz amiért én betenném a lábamat a plázába
- Kérlek Ell! Ne legyél ilyen izé!
Ellingtom lemondóan sóhajt egy nagyot. 
- Sokkal jössz nekem kislány... Nagyon sokkal - mondja s elmosolyodik. 
- Mondtam már, hogy imádlak? - Kérdem.
- Nem elégszer 
- Napi hányszor akarod hallani? - Kérdem. 
- 10 percenként! - mondja szemöldökét ráncolva. 
- Ha csak ez kell 
- Na jó, a pénz az asztalon van ha mentek - Mondja anyu és kimegy. 
Ezek után elindulunk vásárolni. Egész végig azon imádkozok, hogy ne találkozzunk Annevel. Nincs sok energiám hozzá. Mármint Anne nyávogásához. Út közben eszembe jut, hogy nem is válaszoltam Ellington fürdős kérdésére. 
- Egyébként részemről oké - Mondom. 
 - Oh, szóval gondolat olvasó vagy? És tényleg benne vagy hogy a fagyizóban üljek amíg te vásárolsz? - kérdi. 
- Mi? Nem! 
- Hanem? 
- Én az Olaszországos dologról beszélek... - Magyarázom.
- Az éjszakai fürdőzés jó buli! Majd meglátod. - kacsint 
- Elhiszem, ha te mondod. 
Erre Ell semmit sem mondott. A plázában végig hisztizett, hogy ő le akar lépni. 
- Ell, ha nem nyávognál, hanem segítenél keresni egy kikúrt fürdőruhát, ami néz is ki valahogy, akkor leléphetnénk! - Mondom mikor kezdem unni. 
 - Az összes fürdőruha jól néz ki rajtad! Nézd, ott egy kék! Az cuki! Fogd meg, fizess és menjünk! - Mondja Ell. 
- Édi... Vágod, hogy az nagyon gyerek méret? Nézz már rám! Úgy nézek ki mint egy 10 éves? 
- Hát agyilag nagyon azon a szinten vagy... Akkor mit szólsz ahhoz a szürkéhez? - Kérdi. 
- Jó... Látom nagyon mehetnéked van... - Mondom és elveszem a ruhát. 
- Hogy mi mindenhol összefutunk? - Hallok egy idegesítő hangot magam mögül. 
- Kérlek mond, hogy nem Anne az... De ne hazudj!! - Mondom Ellnek anélkül, hogy megfordulnék.
Amikor óvatosan megfordulok annyit látok, hogy Anne idegesen rohan ki a boltból rajta az épp akkor felpróbált ruhában. Amikor kilép és megszólal a riasztó belőlem rögtön kitör a nevetés és Ellington is elkezd nevetni. Kész élmény volt végig nézni ahogy leáll vitatkozni a biztonsági őrökkel és elkezd hisztizni. Lehet, hogy ez most gonoszan hangzik, de nagyon vicces volt végig nézni ezt a cirkuszt.
- Na gyere mielőtt itt ragadunk! - Ragadom meg a csuklójánál Ellingtont és a pénztárhoz rángatom.
Ezután Ell hazakísért és ő is haza ment. Gondolom... Amikor beléptem a házba anya és apa már ott álltak az ajtóban látszólag elég idegesen.
- Baj van? - Kérdem.
- Nem... Nincs semmi... - Mondja anya miközben közelebb sétál hozzám.
- Úr Isten! Mit csináltam? - Kérdem rémülten.
- Semmit... Semmit... Gyere üljünk le egy kicsit beszélgetni! - Mondja anyu.
- Oh, jaj... - Mondom és bemegyek.
- Szóval... Tudod amikor egy fiú és egy lány nagyon szeretik egymást akkor megesik... - kezdi anya.
- Na itt állj meg! Nem vagyok hülye gyerek még mindig! - Szakítom félbe.
- Hallgasd végig anyádat! - Mondja apa.
- De ezt már ezerszer hallottam a suliban! Elmondták egyszer hatodikban meg a középsuli kilencedik osztályának második féléve is erről szólt... Illetve hetente egy óra... - Magyarázom mire válaszképp két döbbent szülőt látok. - Amúgy is honnan szeditek, hogy ennyire eszetlen lennék?
- Hát az alapján a beszélgetés alapján amit hallottam, kinézem belőled, hogy bele zúgtál... - Mondja anya.
- De nem zúgtam bele! Jesszus csak azért mert jóban vagyunk, már azt kell hinni, hogy szerelmes vagyok? - Kérdem.
- Hát, nem akarom összetörni a világod de közölted vele, hogy imádod... - Mondja anya.
- Micsoda? - Kérdi apa.
- Megmentett egy tök unalmas vásárlástól és fiú létére eljött velem! Te mit mondtál volna? Rohadj meg? - Kérdem.
- Elment veled vásárolni és még él? - Kérdi döbbenten apu.
- Igen... De ne kezdjük megint, hogy nem mehetek el mert Ellnek azt mondtátok, hogy mehetek és megvetettétek velem a fürdőruhát szóval ne kezdjük elölről... - Mondom.
Anyuék még elmondták, hogy csak azért ilyenek mert Olaszország nagyon messze van. Illetve azt is megtudtam, hogy apa meg anya azért mondják el annyiszor, hogy ne feküdjünk le Ellingtonnal mert anya is velem egy idős volt és majdnem terhes lett és azt meg nem akarják. Nagy tapsot a családomnak... Tényleg... Szuperek vagytok. Nagy nehezen sikerült meggyőznöm őket, hogy nem vagyok szerelmes az ég adta világon senkibe se és tényleg CSAK nyaralni megyünk. Ez után apám tartott egy "Mit NE csinálj Olaszországban!" kiselőadást amit addig magyarázott amíg vissza nem mondtam. Remélem ezzel be is van fejezve a "Selena kiképzése egy kibaszott nyaralásra." című történet.